középkor művészete: a 6-15. század európai művészete, két nagy, kiforrott korszaka a →román stílus és a gótika (→gótikus építészet, →gótikus művészet, →gótikus szobrászat). - Miként a →középkor fogalma, úgy a ~ kifejezés is a 19. sz: merült föl. A ~ két határpontja a →népvándorlás és a →reformáció. Szoros értelemben a ~ a latin egyh. művészete. A keleti egyh. műv-ében is külön utat járt (→bizánci művészet, →keleti egyházszakadás). - A ~ kezdetén a kat. egyh. a megtérő népeknek a hittel és a szentségekkel együtt átadta az ókor megmentett és megkeresztelt kultúráját is. A germánok, frankok, bajorok, szlávok, m-ok saját kultúrájuk kialakításakor magukba szívták a kat. műv. formáit, témáit, ábrázolási típusait, és saját földr. adottságaik közepette építették, festették, faragták a ~ alkotásait, melyek mindig és mindenütt a Szentháromság egy Isten és a megváltó Krisztus dicsőségét hirdették, és azt az üdvösséget tanították, melyre minden ember meghívást kapott. A ~ tehát a tud-okhoz hasonlóan a teol. szolgálóleánya (ancilla theologiae) volt. Nem törekedett a földi valóság (természet, emberi arcvonások) hűséges utánzására, mert célja az égi valóság megsejtetése, jelképes bemutatása volt. A könyvmásoló műhelyekben (→scriptorium) a →kódexek másolása és díszítése, a →gregorián ének, a lit. felszerelések díszítése, a tp-ok falainak kifestése (→Biblia pauperum), a →táblaképek és →szárnyasoltárok, szobrok közvetlenül tanították az olvasni nem tudóknak is a hit közp. igazságait. A tp-építészet formái, arányai, díszítményei a ker. misztériumokat és szimbólumokat jelenítették meg. - A ~ben a „szép” az Istennel való egységet jelentette. A műv. alkotást Isten művének, az alkotó tehetségét kizárólag Isten ajándékának tekintették. Ez erősen csökentette az alkotó egyéniségének fontosságát: a műv. munka pl. nem őrizte meg az alkotójának aláírását (v. legfeljebb a monogramját; a →kőfaragójel csak az elszámolás miatt szerepelt a faragványon). Az alkotói szubjektum másodlagossága és a ~nek az igazsághoz való szilárd kötődése miatt a ~ az utolsó igazán objektív művészet Eu-ban. A →humanizmussal fokozatosan a személyiség került előtérbe, s ezzel a termfölötti ábrázolásának tud-a lassanként elveszett. **

Marosi Ernő: A ~. 1-2. köt. Bp., 1996.